Önkéntesség fogalma

 

Az önkéntesség fogalma

Az önkéntesség, más néven voluntarizmus azt jelenti, hogy külső nyomás nélkül, saját belső indíttatásból vállalunk valamit. A kifejezés a latin voluntariusból származik, ami hajlandót jelent. Nagyon fontos eleme az önkéntességnek a tudatos választás, azaz tudatosan melléállunk valamilyen számunkra is fontos ügynek.

Az önkéntesség tehát olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek, vállalkozások) keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében.

 

Ki az önkéntes?

Aki észreveszi, hogy másoknak segíthet, azzal, hogy csökkenti problémáját, enyhíti fájdalmát, örömet okozhat, egyszóval: másokért, nemcsak magáért és családjáért, hanem egy kisebb-nagyobb közösségért cselekedni képes. Mindenki, aki hisz az önként mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett munka fontosságában.

 

Mi motiválhat bennünket valamilyen önkéntes tevékenység végzésére?

Sokakat a hitük, meggyőződésük. Sokan azért vállalnak önkéntes munkát, mert egy közösséghez tartozni, amely hasznos, értelmes célokat követ, s amellyel a leendő önkéntes egyetért. Lehet, hogy az önkéntes munka visz közelebb ahhoz, hogy megtaláld a neked való szakmát, hivatást. Mások azért dolgoznak önkéntesként, mert szeretnének egy közös célt, például környezetük szépülését elérni. Megint mások szociálisan érzékenyek, és a bajba jutottaknak, elesetteknek akarnak segíteni. Ezerféle motívum alapján vállalhatunk önkéntes munkát, mások javára, fizetség nélkül. Csak azt kell tudnunk: ez a munka is felelősségteljes munka, ezt is jól kell végezni. Az önkéntesség és az eredményesség összefügg: szeretnénk megtapasztalni annak örömét, hogy időt, tudást, energiát áldoztunk arra, amit vállaltunk.

 

2011 volt az Önkéntesség éve

Az önkéntesség olyan érték, melynek hasznosságát, konstruktív jellegét és társadalmi kohéziós szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az Európai Unió méltán gondolta úgy, hogy a 2011-es "tematikus évet" az önkéntességnek szenteli, külön hangsúlyozva az aktív állampolgárság fogalmát. A 2011-es dátum szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen 2001-et az ENSZ az önkéntesség nemzetközi évének nyilvánította. Az európai intézmények ismételten felhívták a figyelmet erre az Európa-szerte milliókat megmozgató tevékenységre, ezért a Bizottság javaslatára a Tanács a 2011. évet "Az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évének" nyilvánította.

 

Önkéntesség az új közoktatási törvényben

6.§

Az érettségi bizonyítvány kiadásának feltétele ötven óra közösségi szolgálat elvégzésének igazolása. A felnőttoktatás keretében szervezett érettségi vizsga esetében közösségi szolgálat végzésének igazolása nélkül is meg lehet kezdeni az érettségi vizsgát.

 

97.§

Az érettségi bizonyítvány kiadásához a közösségi szolgálat végzésének igazolását először a 2016. január 1-je után megkezdett érettségi vizsga esetében kell megkövetelni.

 

4.§

Értelmező rendelkezések

14. közösségi szolgálat: szociális, környezetvédelmi, a tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos tevékenység és annak pedagógiai feldolgozása.”

 

Miért fontos az önkéntesség?

Leszámolhatunk a biztonságos világ hamis illúziójával, ahol mindenki maga felelős a saját (bal)sorsáért, vagy akár meg is érdemli, ami vele történt és ahol éppen ezért nem is tartozunk egymásnak semmivel. Azonban senki sem választhatja meg, milyen környezetbe, társadalmi státuszba, etnikumba, nemzetisége születik, vagy hogy milyen képességekkel. Embernek születtünk és egy társadalomban élünk. Felelősek vagyunk egymásért, főleg ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból nekünk több adatott, mint másnak.

Az önkéntesség nem pusztán jótékonykodás. Nem csak távolról és arctalanul segítünk, hanem valóban kapcsolatot alakítunk ki olyan emberekkel, akik máshogy, vagy rosszabb körülmények közt élnek, mint mi. Lehetőségünk van megismerni az ő világukat, nekik pedig a miénket. Időnket, energiánkat, tudásunkat adjuk a másik embernek. Ez sokkal egyenrangúbb és kölcsönösebb viszony; mindkét fél tanul valamit a másiktól. Hiszen nem vagyunk jobbak, csak jobb helyzetben vagyunk. Ez nagy különbség. Az önkéntesség így kapcsolatot feltételez és felelősséggel jár. Ez igazi változásokat indíthat el az emberekben, ami aztán az egész társadalomra kihathat. Kicsiben kell kezdeni, azzal, hogy például egy magányos, idős ember elbeszélget egy fiatallal, egy fogyatékkal élő és egy egészséges ember örök barátságot köt, vagy egy cigány származású gyerek és egy nem cigány fiatal megszereti egymást.

Megtörténhet…